Gyermekkoromban sokszor hallottam, egy akkor nekem kicsit mesésnek tűnő viaduktról, ami a környékünkön, Somlyóbányán volt. Mindig is vonzódtam a magas, nagy épületekhez, tárgyakhoz, főleg azért, mert a mérnöki munka nagyságát mindig is nagyra becsültem. A mai napig rácsodálkozok, hogy azaz alumínium henger, hogy tud a levegőben maradni, amit repülőnek hívunk. :)
Továbbá azért is volt hihetetlen, hogy valóban létezett, mert egy ilyen gyönyörű viaduktot, ha már nem használnak és egyszer megépítették, akkor miért kell betemetni. Értem én, hogy a meddőnek kellett a hely, de akkor amíg a bányászat zajlott addig nem kellett a hely? Mindegy is, nehéz az akkori emberek észjárását megérteni. Teszem hozzá, a mai emberekét sem könnyű. :)
...és kiderült, hogy tényleg létezett!


Korának egyedülálló látványossága azonban nem ékesíthette sokáig a megyét, s ahogyan a kezdetben virágzó szénbányászat hanyatlani kezdett, úgy pecsételődött meg a viadukt sorsa is. A Teréz-tárót ugyanis 50 millió mázsa szén kitermelése után – 1929-ben – bezárták, az odavezető völgyet pedig meddővel töltötték fel. A híd melletti alagutat berobbantották, és ezután a viadukt lassanként eggyé vált a természettel.
Variációk egy formára
Talán ha nem lenne eltemetve kicsit élénkíthetné a régió látogatottságát
Békaperspektíva
A völgyhíd túloldala az alagút felől
Volt akit megihletett a vásznon
...és volt, aki 3D-ben reprodukálta a kecses völgyhidat
Forrás: Internet, nool.hu