...azóta nem vagy velünk apám.
Mintha csak tegnap lett volna, hogy megtudtam, hogy elmentél.
Üres frázisként mondhatnám, hogy hatalmas űrt hagytál magad után, de ez nem méltó arra amit érzek és gondolok.
Salgótarján, 1966.IX.15.
Sokáig nem beszéltünk és amikor rendeződni látszódott a kapcsolatunk, akkor te elmentél. Még sokat kellett volna beszélgetnünk. Közel 20 év kimaradt kettőnk életéből és sok-sok gondolatom volt, amit szívesen megosztottam volna veled.
Mert mi szüksége van egy férfinak egy apára? Az elemi dolgokon túl csak annyi, hogy a fiú elmondhassa az idősebb érett férfinak, hogy mit ért el, mit tett az életében. (Leginkább önerőből.) ...és csak annyit kapjon, hogy "Ez igen, fiam." Nem mintha nem kaptam volna elég elismerést, de ez tőled hiányzott. Sok-sok év után persze ezt az első mondataidban megadtad nekem. De ez azért kicsit más volt.
Persze az évek folyamán volt olyan idősebb férfi, akire apaként tekinthettem, mint anya élettársa Iván, akire legalább annyira felnézek, mint rád.
...és egy féltve őrzött kis papírdarab, ami nagyon sokat jelent nekem. Mert tudom, hogy amikor megszülettem nagyon fontos voltam neked.
Persze nem az előlap a lényeg, hanem a hátlapja...
19:30 beértünk a kórházba
20:30 megszületett a FIAM
1974. ápr. 26. péntek
Súly:4.60 kg
Hossz: 60 cm
Gyermekkoromban mindig is nagyon tetszett egy vers, aminek első soraiba sokszor beleképzeltem magam, de ez nem valósult meg és már nem is fog. Emlékképeimben viszont midig ott ülünk egy parasztgerendás, alacsony belmagasságú, döngölt padlós kis házikóban és egy üveg vörösbor mellett beszélgetünk.
Ezekkel a sorokkal búcsúzom tőled ma - apám:
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer –
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta –
Hja, az idő lejár.
Petőfi Sándor: Egy estém otthon (részlet)
