Szóval vannak azok az ismerősök, asztaltársaságnál összegyűlő emberek, biztosan ismeritek a típust, akinek mindig jobbak az életkörülményeik, ingóságaik, ingatlanjaik, mint a tiéd.

Persze ez a legtöbb esetben, nyilván csak valami beteges hazugságfolyamnak a konklúziója.
...és amikor nyilvánvalóan tudod, hogy ez nem igaz, akkor elkezdesz gondolkodni rajta (ha elkezdesz), hogy vajon mi motiválja erre.

Értem én, hogy gyermekkorunkban a mi apukánk volt a legerősebb, a mi anyukánk volt a legszebb (ami persze igaz is :) ), az ő apjának jobb autója volt, mint nekünk. Persze nekik is 353-as Wartburg-juk volt, de az akkor is jobb volt mint a miénk. Miért is? Számos indok volt, de ez lényegtelen is.

Csak azt gondolom, hogy a személyiségfejlődésünk során ezt a legtöbben kinőttük és már nem az a legfontosabb, hogy kinek az apukája az erősebb, hanem melyikünk fasza ("...dehát nincs is Hip-Hop nemzet, csak Lory, Zoli, Szasza") a nagyobb. Ez valami beteges verseny a hímnemű humanoidok között. Soha ne mondd, hogy soha..., de soha nem voltam sárgán féltékeny az ismerőseim nőire, motorjaira, egyéb ingóságaira, sem ingatlanjaira. Dolgoztam, aztán amit elértem, azt elértem. Amit meg nem, azért nem sírok. Nyilván van/voltak olyan dolgok amiket szívesen megszereznék/megélnék, de van egy preferencia értékrendem, amit megpróbálok normális keretek között tartani, úgy hogy erkölcsileg és anyagilag se lépjem át a zenitet.

Apropó...kinek nagyobb a pénisze...ala prestige. (Van erre egy teóriám. Nem biztos, hogy az enyém, de ezt megfogalmaztam magamban is. Persze az is lehet, hogy Marx is megírta A tőkében... :) )
A férfi azért küzd/dolgozik, hogy megtudja szerezni az általa kiszemelt oly hőn áhított nőstényt. Sok pénz -> nagy hatalom -> nagyobb befolyás - legalább van egy ilyen eszme. Így törekszik arra, hogy minél több földi javat a magáénak tudjon. Ezért vesz minőségi ruházatot, ezért vásárol luxusjavakat, minőségi ingatlan és ami a legfontosabb - egy k....rva nagy autót.
A nő meg beül az autóba és amikor a barátnőivel beszélgetnek és egy "hozzáértő" megkérdezi, hogy milyen autója van, annyi a válasza, hogy "fekete". :)

Történt pár hete, hogy Szilvásváradon voltunk kirándulni és a séta végén előrementem a kocsihoz. A párom pár perccel később jött. De időközben beparkolt mellénk egy nagy barna (vagy aranymetál, vagy hívjuk aminek szeretnénk) Bentley Bentayga, tele minden földi jóval, mint pl. éjjellátó, masszázs ülések meg fel sem lehet sorolni mi minden extrával. Alaphangon ez a kocsi használtan a hahu-n nézve 58-70M Ft között van.
Szóval feleség megérkezik, mire csak a szememmel jelzem neki, hogy nézzen oldalra (ahol a Bentley áll), nem igazán értette mit szeretnék, erre verbálisan is megerősítettem, hogy...
- Az a kocsi, hogy tetszik?
Mire ő: - Jó ronda. Még a színe sem tetszik.
Szóval érdemes lett volna meglepnem őt (nem mintha megtehetném) egy ilyen autóval, hogy aztán ezt kapjam. :)

Persze amikor egy szál virággal hazaállítok, akkor meg kislányos örömmel és csókokkal fogad. Tehát kedves férfi ismerőseim autó helyett virágot vegyetek! :)
Vagy olyan nőt válasszatok, aki a virágnak jobban örül, mint egy 100M-ós terepjárónak! (Ahogy apám mondta kamaszkoromban: "Ki milyen virágot szakajt, olyat szagol.")

Feledvén az előbbi kis intermezzo-t térjünk vissza a ki nem nőtt megalomániánkhoz.
Nők azt mondják, hogy amit a férfi mond, azt legalább hárommal oszd el. Ebben van igazság valahol, de mint korábban megjegyeztem ezt azért 30 éves korunkra kinőjük.

De itt most nem a női-férfi kommunikációra gondolok, hanem a férfi-férfi kommunikációra.

Miért kell nagyobbnak látszanod, mint amekkora valójában vagy? Főleg egy olyan relációban, ahol ismerősök és barátok folytatnak diskurzust? Nem félsz attól, hogy ha megbuksz, akkor egy életre hiteltelenné válsz?
Én és azt hiszem, hogy sokan mások komolyan tartanak ettől és ez az ami a személyiség fejlődésünk során (többek közt) átalakul.
35-40. életévedet betöltve talán összetudsz szedni annyi emberismeretet, hogy kinek tudsz bízni a szavában és/vagy az ismeretségetek kapcsán belelátsz annyira az életébe, hogy eltudod képzelni az általa állítottak valódiságát.
....hacsak feltételezed (de nem hiszed) az elmondottak igazát, akkor mondhatjuk azt, hogy van benned némi diszharmónia az illetővel szemben, amivel együtt tudsz élni és azt gondolod, hogy "Áhhh, csak én képzelem azt, hogy ő többnek akar ezáltal látszani". De amikor "tetten éred" a feléd történt  (jelen relációban indokolatlan) nagyításon, akkor eltörik benned valami. Legalábbis bennem igen.
....és akkor jön a nightmare. Ezt még tetézni is tudja és folytonosan - időről-időre - elköveti. :)

Persze mi Csirihau egyedek (Lásd. Hamvas Béla - Titkos jegyzőkönyv) mind gyarlók vagyunk, miután levetkőztük azt a kulturális mázt, amit az előző évszázadokban felszedtünk magunkra. Na gut....engem ez zavar, másokat meg az, hogy én sokat eszek - állítólag. :)

Időnként rájön az emberre, hogy takarítani kell az IT területen is. Egy - csak - időnként használt külső HDD-n, az otthoni gépen - amit nem is nagyon használsz, de időnként felszemetesedik - és persze a közösségi hálón is.

Van aki ezt olyan módon publikálja, hogy likeold vagy kommenteld a bejegyzést különben törölve leszel.

....és akkor megszólal az emberben, hogy "ugyan évek óta nem reagált egy bejegyzésre sem és még csak bejegyzéseket sem tesz, mi több a profilképe is az amivel először regisztrált a fácséra és amit évente egyszer feltesz az is teljesen érdektelen" de hátha feltesz majd most valamit és nehogy lemaradjak már róla.

<<Tudjátok a félelem, hogy lemaradtok valamiről (FOMO jelenség - Fear Of Missing Out) - ezért tudnak működni a startup cégek is. Mert a befektetők félnek, hogy ha pont az adott induló cégbe nem fektetnek be - lehet, hogy pont abból lesz egy új facebook, instagram, whatsapp, stb. ami pumpálja nekik vissza a busás hasznot. De ilyen a lottó is, ha ezen a héten nem veszem meg, tuti most húzzák ki. (Persze erre is igen kis sansz van. :) ...és valószínűleg nagy részben ezért is működik a dolog. Nyilván ennek is megvan a maga analógiája és komoly esszék is születtek már erről.)>>

Ezért inkább megteszed amit kér és likeolod a bejegyzésért, hogy aztán újra csak a 10 évvel korábban felrakott bánatos képét lásd, amikor valamelyik alkalmazás randomgenerátora a pofádba nyomja. Akkor rájössz - jön a felismerés, hogy "Na b@szki, ez is csak a helyett foglalja..." Nem mintha lenne ilyen, hogy hely a face-en, de azért mégis. Minél több embert ismersz annál kisebb az esélye, hogy az érdekesebb infók kimaradnak a hírfolyamból - mert hát pontosan nem ismerjük az algoritmust, de azt tudjuk, hogy nagyjából miként szelektál az Artificial Intelligence.

Szóval időnként én is takarítok a fent említett helyeken. Természetesen most csak a face-ről írok - bár éppen tegnap szabadítottam fel 2-3 GB helyett egy külső HDD-n, mert lezúztam egy jó pár mihaszna képet, illetve szutyok zenét ami várhatóan soha nem fogok meghallgatni, főleg nem arról a drive-ról.

Sooo... évente nagy csendben pucolom azokat az embereket akik teljesen érdektelenek számomra (nyilván így vagyok/voltam ezzel én is és szép csendben töröltek) vagy anno bejelöltek én meg visszaigazoltam őket, esetleg én jelöltem őket, mert azt hittem, hogy izgalmasabbak. Teszem hozzá, az is kor és helyzetfüggő, hogy kit és mikor törlünk. Változik az ízlés. Valamit évekig őrizgettél aztán rájössz, hogy kacat és amit anno óvtál, az pár évvel később úgy vágod ki, hogy öröm nézni és inkább csak azon zsörtölődsz, hogy eddig kerülgetni kellett.

Nagyjából így működnek a csoportok is. Felvettek, meghívtak, beléptem...A hétvégén nagyjából 10 csoportból léptem ki. Elhaltak, uncsik :), érdektelenek, csak átkozzák egymást (hisz tudjátok "a kommentfal az alávalóság szülőhelye" :) ) - úgyhogy itt is ment a forgácsolás (egy volt kollégám de örülne ennek a szövegnek - talán elolvassa :) és - hát hullott a forgács rendesen. :)

Őt például sosem törölném, mert bár sok minden nem történik vele a hálón, attól még mélyen a szívembe zártam, mert egy végtelenül, tiszta szívű rendes ember.

Itt álljunk meg egy szóra!!! :) Szóval van más aspektusa is annak, hogy kit lapátolunk ki. Megvilágosodás.

Erre most már nincs időm, hogy kifejtsem, de nyilván megvan mindenkinek a maga érzelmi szintje, hogy a takarítás során mit, kit és hogyan takarít le.

Az alábbi írás és ezek következő része a forgalomban, közlekedésben előforduló anomáliákkal foglalkozik. Kicsit boncolgatom az egyes szituációkat vagy csak leírok egy adott élethelyzetet.

Annyit tudni kell rólam, hogy az életem nagy részéből sikerült kizárnom a stresszt. Egyetlen ilyen maradt, amivel nem tudok mit kezdeni ez pedig a közlekedés, de leginkább a budapesti közlekedés.

1. Akadályok.

Nem pont ide tartozik, de azért leírom, mert ennek nem szeretnék külön bejegyzést tenni. Szóval ezúton gratulálnék annak a félkegyelmű csoportnak (mert tudjuk, hogy ritkán összpontosul egy ember kezében - még ha el is akarja hitetni velünk - egy ilyen volumenű döntés), akik azt a döntést hozták, hogy a város egyik legterheltebb körútját felbontassák iskolaszezonban (szeptember közepétől). Nyilván a környéken élők, közlekedők vagy élelmesebbek már rájöttek, hogy a Róbert Károly körútról van szó. Most tekintsünk el attól, hogy mikor bontották fel szinte az egész útszakaszt. Foglalkozzunk egy mondat erejéig, hogy miért kellett az egészet feltúrni, ami miatt minden nap áll a város északi fele, illetve kauzálisan olyan jelenséget is okoz, hogy a Megyeri híd reggel keletről nyugati irányban a híd felétől beáll. Van ennyi emberük és/vagy munkagépük, hogy a teljes szakaszon dolgozzanak? Alig hinném. Jön/jött a tél - dolgoztak? Hát nem. Más értelmes döntéshozói csoport talán mérlegelné, hogy a megbízott vállalkozói csoport milyen valós erőforrásokkal rendelkezik és azt is prognosztizálja, hogy ha szeptemberben kezdjük az építkezést, akkor várhatóan meddig tudnak dolgozni a fagy beálltáig és csak ennek megfelelő mennyiségű útszakaszt enged felbontani.

De ehhez még fejlődnünk kell. Ja nem, bocsánat. Szakértő és nem uram-komám (laikus, szakbarbár és tróger) emberekkel kellene megtömni ezen intézményeket.

2. M2

Szóval van egy schnellstrasse (de akkor már túlértékelten az Osztrák S6-al szemben) amit Magyarországon "M" jelzéssel látnak el és persze a használatáért fizetni is kell. Pfffff. Régebben halálútnak is hívták, mert a userek nem tudtak mit kezdeni az időnként kanyargós, de jól belátható útszakasszal. Két jelenség fordul elő a 2/A-nak (a továbbiakban csak így nevezzük, mert ennyit érdemel) egy bizonyos pontján. Az adott pont - ha az M0 felől közelítünk - a Dunakeszi-Fót lehajtó utáni sávszűkülés, azaz amikor a két sávból egy lesz - illetve ellenirányban.

2.A. A sietős, erősebb, stb

Szóval amikor az M0 irányából elérjük az adott szűkülés 1 kilométeres környékét, akkor valami eszméletlen verseny indul, hogy ki-kit tud megelőzni - akár 140-150-es is - hogy aztán beállhasson ő is egy kamion vagy Thalia-s mögé (mert empirikus tényeim vannak arról, hogy minden más jármű gyorsabban közlekedik) 80 km/órás sebességre. De ez olyan szinteket ölt, hogy a lezárt területen, a záróvonalon folyamatosan haladva, teherautókat fellökve próbálnak 1-1 járműn túljutni csak hogy övék legyen az "első" hely. Emiatt már rengeteg halálos kimenetelű és/vagy súlyos balesetet láttam. Hogy miért? Mert egy pár frusztrált gyökér egyszerűen képtelen beállni a sorba és ha olyan a forgalmi helyzet, akkor előzni. Teszem hozzá ezen az útszakaszon teljesen felesleges előzgetni, mert annyira terhelt, hogy csak pár autót nyersz míg elérsz Vácig. Persze más kérdés ha egy japán seggrakétával közlekedsz, mert akkor nincs ellenfél.

2.B. Az Idióta :)

Ellenirányban haladunk - tehát az M0 felé közelítünk Vác irányából - és az adott pont előtt pár száz méterrel szinte minden másnap megtörténik a következő jelenség. 90-es tábla van, tehát illik (óra szerint) 100-al közlekedni, mert ez kb. 92-94 km/h autótípustól függően - ergo nem büntethető sebesség. Mint a fentiekben említettem van olyan közúti alkalmatosság aminek a csúcssebessége ezt nem éri el, de hát nem vagyunk egyformák. Hát még a Thalia-sok. :) Szóval egy optimális világban 100-al haladunk az adott útszakaszon és amikor elérjük a fenti részt előtte elkezdik csökkenteni a sebességet, jellemzően 60-70-80-as tempóra. Majd amikor elérik a két sávot, akkor visszagyorsítanak 90-100-as tempóra. Tehát ahelyett, hogy a két sávra nyitás előtt lassan gyorsítanának, minden indok nélkül elveszik a gázt. Arról már nem is beszélek, hogy a két sávnál ki van téve egy LESEM tábla, ami feloldja a sebességkorlátozást is, így ettől a ponttól 110-el lehetne haladni, mert ez alapvetően egy autóút, ami táblákkal van módszeresen 90-re redukálva a korábban említette balesetek miatt. Na, ezt is elég kevesen tudják és csak néznek az emberre, mint ámokfutóra amikor 120-al elsuhan mellette. :)

3. A távolságtartó

Jellemzően városban forgalomirányító lámpák és/vagy araszolás közben találkozunk velük. Teljesen indokolatlanul 1-2 autónyi helyet hagynak, majd még a piros lámpa hatálya alatt vagy a sor mozdulása nélkül előrehaladnak és bezárnak normál térközre. Szóval ezen a jelenségen már nem tudok bosszankodni, de évek óta nem tudtam megfejteni, hogy miért gondolkodik így pár "autóvezető". Persze van a túl óvatos, aki konzekvensen tartja a távolságot, de nem ez a jellemző. :)

Mára ennyi a közlekedés világáról... Folytatom...

Felhívott a kedvenc motorszerelőm (nem mintha megbíznék másban motor téren) és csak annyit mondott, hogy MEGY.

Háttérinfó...

2016. márciusában vásároltam meg ezt a közel eredeti állapotú 1988-as Kawasaki GPZ 750 R-t. Amit tudtunk róla, hogy nem megy a motorja, mert volt egy "kisebb" hengerfej problémája, de azt lecserélte az eladó (!!!) és azóta nem tudott bele életet lehelni. Többször körbejártuk és úgy döntöttem a nevetséges vételárnak köszönhetően (amiből még alkudtam :)), hogy ennyiért hazajön, vállalva a kockázatot, hogy esetleg kukás a motorja.

Nagy gond persze akkor sem lett volna, mert vagy veszek bele egy blokkot (javasolták is többen, hogy tegyek bele egy 900R erőforrást - mert a két motor koppra ugyanaz, de én az eredetiségre törekszem) vagy elbontom és akkor is a duplája visszajön belőle.

Kb. 2 hete vittem át a motort Horihoz és pár nappal később már csörgött is. Mondta, hogy ha gondolom menjek át és hallhatok egy szép hangot. Így is tettem. A motor olyan állapotban volt amit szépérzékű ember nem akar látni. Félig lebontva - idomoktól, tanktól és ülésétől is megfosztva. Kicsi üzemanyag egy cuclisüvegből, akkut fel, gyújtás és az első indítóra elkapta a zajos Japán. :) Kicsit úgy éreztem (bár még ilyen tapasztalatot nem szereztem) amikor a születés után felsír egy kisded vagy valaki visszatér a halálból. Majdnem sírtam a gyönyörtől.

Mint kiderült rosszul volt összerakva a vezérlés (nyilván a házi szakbarbár munka gyümölcse), de szerencsére nem ütöttek össze a szelepek a dugókkal. Csináltunk egy kompressziómérést és minden hengerben bőven 8 feletti sűrítés van, ami egy ennyi éves motortól (főleg, hogy különösebben nem ismerjük az előéletét) nagyon jó eredménynek számít.

A probléma, hogy az előző gazdi a hengerfej cserét követően valószínűleg miután leforgatta az akksit valami nagyobb akkuval bikázta aminek nem örült a szabadonfutó. Mivel szeretném, ha egy rendes illedelmes gyerek lenne, ezért ezt cserélni kell. Csak ehhez éppen szét kell húzni a teljes blokkot. Hülye egy konstrukció, de ez van.

Természetesen Rudolph a vörös orrú rénszarvas után kapta a nevét. :)

Kb. így indul és ilyen hangja van, de ez még változni fog a nagy generál után.

Link

Időnként eszembe jutnak azok a szülői intelmek, amikkel gyermekkoromban (már ha volt ilyen és nem töltöttek le valahonnan) anyám és apám elláttak engem.

"Addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér."

"Aki magasra mászik az nagyot esik."

...és a többi ilyen és ehhez hasonló nagyívű szólás-mondás. Magával a tartalmával nincs is különösebb bajom (de mégis), bár amikor mostanában meghallom, hogy valaki ezekhez hasonló évtizedes-évszázados érvelésbe kezd, akkor rendesen elborzadok és inkább nem is veszek részt a társalgásban.

Tudjátok ezek azok az emberek, akiknek hiába magyarázod el, hogy a fekete fekete és nem fehér, ő akkor is azt állítja, hogy az bizony fehér. Ugyanez az ember azt is állítja majd, hogy komcsi vagy ha éppen a narancsosok munkájával kapcsolatban kifogással élsz.

Pontosan tudni, hogy ezeknek az embereknek a szellemi fejlődése megállt a 80-as években vagy legalábbis 20-25 évvel ezelőtt.

Nyilván, ha még a fentieket kicsit boncolgatjuk vajon azért volt ez a tanítás, mert a Kádári rendszer propagandája ezt nyomatta?

"Ne akarj nagy lenni!", "Legyél te is egyenlő!", "Úgy szép az élet ha, mind egyenlők vagyunk!" Bla, bla, bla... NAAAA, de majd MI, majd mi erősek, szépek és gazdagok leszünk. Ja igen - és egyenlőbbek is nálatok! :)

Gondolom ez is hasonló mintára készült, mint anno a "Gazdálkodj okosan!" és a "Monopoly" játék. A rothadó imperialistáknál arra tanították a fiatalkorú usereket, hogy építsenek szép és új világot vagyéppen mit riszkelhetnek egy adott befektetéssel. A keleti blokk meg azt kapta, hogy oszd be a sz@ros pénzedet amivel a balsoj (bolsoj) elvtárs kiszúrja a szemed. Persze, ezért ilyen minőségű munkát is kaptak. :)

...és akkor hol tartunk most?

Elég ha csak közlekedek a városban vagy a google-ben rákeresek valamire folyamatosan egy megmondó emberbe botlok. Mindenki coach-ol, tanácsot ad, nekem akar segíteni - na persze ennek azért komoly ára van.

De mit is tanulhatunk ezektől az egó-trainerektől?

Az már lejárt, hogy "ne fűrészelj fűrészport!", stb.

Egy dolog viszont nem akar elmúlni! Az AKARÁS kérdése.

"Akarod te azt valójában?", "Elég ambiciózus vagy, hogy elérd a célod?", "Mindent megtettél azért, hogy teljesüljön a kitűzött target?"

Befizetnek, elvisznek vagy elmégy egy ilyen tréningre és mit kapsz? Azt amit egy Amway vagy FLP tréningen. Csak éppen termék nélkül. :))) Olyan, mint a sziget fesztivál, ahol valami hiányzik. Mint egy nagy motoros találkozó, csak éppen motorok nélkül. Na jó, egy motoros találkozón, nincs ennyi jószág. Nem, mégis. :) De azért még jó móka.

Persze az előbbieket hívhatnám piramisjátéknak is, de akkor megköveznének a N21 hívők, mert amiért én nem értem el sikereket, azért csak én vagyok a hibás.

Amit kifejezettem nem szeretek ezeken a találkozókon, amikor folyton be akartak mutatni egy harmadik senkinek (teszem hozzá: akitől már akkor jobban kerestem. :) ), hogy ő itt a nagy megmondóember. Emberünk mondja, hogy, ő az én mentorom és együtt visszük az "üzletet". A mi üzletünket, ami nem olyan mint a többieké, hanem ez teljesen más, itt annyi lehetsz amennyi lenni akarsz.

....persze mielőtt ez megtörtént volna, úgy konferálták fel őket, hogy most bárhol máshol lehetnének a világon, befizetett, drága jegyük van egy nagy eseményre, de most ezek a ragyogó emberek mégis veletek akarnak lenni - itt a szigetszentmiklósi kultúrházban. :)))))))))))

...és el is jutottunk a végkifejlethez. "Te eléggé akarod?"

Ugyanis azt mondja neked a csirihau tréner, hogy

- Petikém, mi a te vágyad? (Nem Hajdú, bár ő is ilyeneknél tanul(t). Szabó Péter főcsirihau képző intézete, aki lásd. egy csomó identitászavaros cégvezetővel és gyakorló menedzserrel megtudja tölteni - évente legalább egyszer - valamelyik stadionunkat.)

- Azt szeretném ha a föld pólusai megcserélődnének.

- Bravo, ez ám egy remek cél. Akkor ehhez nem kell mást tenned, mint bízni önmagadban, mindent megtenni a siker érdekében, de elegendő ha csak nagyon akarod.

Amikor legközelebb találkoztok, megkérdezi a tréner, hogy elérted-e a célodat, mire te leszegezett fejjel

- Sajnos nem.

Erre ő:

- Áháááá (reflektál ingerülten és nagy hangon a megfejtő) mert valójában nem is akartad eléggé. Mert ha eléggé akartad volna, akkor megcserélődtek volna azok a kurv@ pólusok. ...és ontja rád a további dogmáit, hogy te mit nem tettél meg és miként lehetsz - ha jobban akarod - sikeres ember.

Persze elegendő lett volna, ha csak valami kisebbel kezded - pl. kívánsz magadnak egy rácpontyot tejföllel. :)

Arról már nem is beszéljünk - csak hogy maradjunk az elején leírt és elnyűtt mondásoknál - hogy "a nagy erőlködésnek sz@rás lesz a vége".

Kedves Naplóm... (vagy mi. Ez így elég buzis. Na mindegy, de ez már így marad, mert nem találom a radírt. :))

Na szóval, edzés közben jött az ihlet, immár 65 489 265 354-szer, hogy formába kellene öntenem gondolataim. De most rá is litt a vélek :), hogy meg is valósítsam.

Ne számíts nagy mondandóra, csak a tőlem megszokott kritikus, időként irónikus, talán humoros (bár ez nehéz, mert a humanoidok humorérzéke vagy éppen annak hiánya elég furcsa viselkedésre ösztönzi a kétlábút). bejegyzésekre. :)

Ennyit a napi kritikáról.

Most jól megnézem, hogy is néz ez ki egyben aztán majd valamikor folytatom. Vagy nem... :)